Függetlenség napja, július negyedike – 13. nap

Pancake
Pancake

Első reggel Vegasban, vagyis inkább délelőtt. Előző esti városnézés és kaszinó feldezés elhúzódott, így kicsit több pihenő időt hagytunk magunknak. Fél 12 körül azért sikerült leülni reggelizni egy America nevű étterembe a hotel aljában. Nagy étterem – ahol persze reggeli is van még délben – közepén fentről belógatva egy hatalmas USA domborzati térképpel, amin utak helyett minden állam természeti és történelmi sajátossága elevenedik meg. Hagyományos amerikai palacsintát fogyasztottam juharsziruppal. Laktató volt és finom.

Függetlenség napja, július negyedike – 13. nap részletei…

Vegas Baby, Vegas! – 12. nap

Reggeli szendvics és kávé után lecipeltük a bőröndöket a kocsihoz, majd útra keltünk a Hollywood felirat irányába. Akadnak olyan ritka pontok az úton, ahonnan lehet tiszta képet csinálni a feliratról. El is indultunk az egyik ilyen felé, amit az interneten találtunk, a felső vezeték erdőtől eltekintve tökéletes volt a kilátás, – nem jó selfie helyszín – viszont még mindig nagyon messze volt, tovább menve az úton viszont már sokasodtak a házak és a fák, így már semmi se látszott a híres feliratból, míg eljutottunk az út végére, ahol egy útlezáró tábla jelezte, hogy fel nem fogunk jutni, illetve rendőrök fordították vissza a kíváncsi turistákat is. Még az egyik furgon hátára is ki volt írva egy kézzel írt karton táblára, hogy innen már semmit se fogunk látni. Pech.

Vegas Baby, Vegas! – 12. nap részletei…

„Spared no expense!” – 11. nap

Reggel korán akartunk indulni, hiszen ezt a napot szenteltük a Universal Studió látogatásának. Reggeliztük ugyan azon a helyen, ahol előző reggel is, majd metróra szálltunk – most egyel távolabbi megállónál -, és két megállót mentünk a stúdióig.

„Spared no expense!” – 11. nap részletei…

Your English is certainly better than my Hungarian… – 10. nap

Grillezett sajtos szendvics, jeges kv-val
Grillezett sajtos szendvics, jeges kv-val

09:00 (PDT) – Hollywood. Reggelizni indultunk, most nem a Hollywood Boulevard szíve fele a Chinese Theatre fele, hanem az ellenkező irányba. 4squaren nézem a lehetőségeket, van egy pár, de ez alapján nem döntünk. 2-3 sarokkal feljebb, meglátunk egy kis kávézó és szendvicses reggeliző helyet, egy vendég ül csak a kirakatra néző pultnál és valamivel foglalatoskodik a reggeli itala mellett. Megnézzük a másik oldalról is a helyet. Nyitva, bementünk. Jellemző reggeli a croissant vagy bagelbe elkésztített rántottás sajtos esetleg baconos reggeli szendvics, másik népszerű a grillezett sajtos szendvics, ami 2 toast kenyér közé berakott tetemes mennyiségű sajt a kenyérrel együtt való megsütését jelenti elektromos grillen, rendesen csíkos lesz a szendvics, majd ezt átlósan félbe vágják. Jó fajta.

Your English is certainly better than my Hungarian… – 10. nap részletei…

Utolsó este

Még lógok nektek 5 napi beszámolóval, ezek nem fognak elmaradni, azonban a nagyvárosi programokra koncentráltam az utóbbi napokban inkább érthető módon. ;)

27 miles of scenic beauty – 9. nap

Pismo Beach, Kalifornia. Valamikor a reggeli órákban. Mai uticélunk elérni Los Angelesbe, Hollywoodba a szállásunkra a délutáni órákban. Útba ejtjük az óceán partot Santa Barbaránál, majd Malibun át célba érünk.

Megközelítőleg 150km után meg is érkeztünk Santa Barbara fölötti dombon elterülő öreg misszióba. Az egyik legrégebbi és legnagyobb misszió ez a nyugati-parton, a Missziók Királynőjeként is emlegetik. Bementünk, körbejártuk a szép kertjét, kápolnáját. Kívülről éppen festésben, renoválásban vannak.

Lent a parton leparkoltunk a gördeszka pálya mellett. Kaliforniai óceánpartok jellegzetes látványosságai ezek a beton üregek, kialakítva a gördeszkások igényeinek. Apró gyerekek apró deszkákon gyakoroltak, nem lehet elég korán kezdeni.

A hosszan a víz fölé benyúló mólón horgászó helyiek, és a látványért kigyalogoló turisták cikáznak. Rengeteg étterem, ajándék bolt, szörfös bolt, és a távolban sorban derengenek fel párába burkolózva az olajfúró tornyok. Egész kellemes kilátás nyúlik visszanézve a homokos terngerparta is a móló végéről.

Irány a Vissza a Jövőbe III. részének visszatérős jelenetében szereplő vasúti átkelő helyéül szolgáló Oxnard városa. Oxnard perem területein fehér fóliával bevont ágyások soraira lettünk figyelmesek. Szépen beformázott földdarabok voltak sok száz méteres mezőkön bevonva fehér fóliákkal. Oxnard híres a földi eper termesztéséről, feltételeztük, hogy alatta az eper palánták nőnek. Az eper mellett salta, és articsókát is láttunk. Út szélén eper fesztiválra felhívó tábla, eper és dinnye árusítók. Hangulatos vidéken haladtunk át, annyit akarok kihozni belőle igazából. Majd elértünk a vasúti átkelőhöz. A forgatás óta eltelt 30 évben sokat változott, a Delorean roncsai helyén már csak gaz éketelenkedik, síneken pedig szerecsen kisgyerekek játszanak. A film idevágó jeleneteiből kikockázott képekből felismerhető egy-egy fa, ami cserjeként már ott volt 30 éve is, ma már nagyra nőtt, árnyékot szolgáltató növények, valamint a sín mellett egyik fal is meghatározó támpontot nyújt. Maga a vágány elég elhagyatottnak tűnik, feltehetőleg ipari szállításra szolgál valamelyik közeli feldolgozó felé.

Innen haladtunk tovább Malibu felé. Rengeteg szép tengerre néző házzal van tele 27 mérföldes szakaszon. Malibuban megálltunk egy kellemes parkolóban ahol választhattunk pár étterem közül, megpihentünk és megebédeltünk. Mindenki nagyon kedves az ország ezen részén is, figyelmes és pontos a kiszolgálás. Mi kell még?
Rövid megállónk után haladtunk dél fele tovább.
Baywatch helyszínéül szolgáló Santa Monica Beatchez érkezve leparkoltunk a homokos tengerpart mellett, távolból Los Angeles felől sötét felhők közeledtek. Épp hogy lementünk a jellegzetes parti őrbódé mellett, rögtön meg is szólított minket az emelvényről kinéző vízimentő, hogy sajnos el kell hagyjuk a partot, az érkező villámlások és vihar miatt ki kell üríteni a partot. Bólogattunk, majd még gyorsan körbejártuk a fő őr épületet, ami mellett állt egy Baywatch feliratú motorcsónak, és szereztünk homok mintát is egy Starbucksos üvegbe. A vízimentő pedig a sárga autóval ment végig a parton, és figyelmeztette a fürdőzőket a közlegő veszélyről. Rövidre nyúlt így a part látogatásunk, pedig jó lett volna megmártózni is akár egy picit, így viszont haladhattunk tovább Los Angeles felé. A térképen mindenhol hatalmas forgalmat jelzett az összes alternatív útvonalon, így türelmesen araszoltunk az autópályán, majd a sugárutakon Hollywood felé.

A szállásunk 3 perc sétára van a hírességek csillagaival két oldalt a járdán kirakott Hollywood Boulevardtól, és 10 percre a TCL Chinese Theatretől, ahol a földön a kéz és láb lenyomatuk van az aláírásaikkal. Az utcán mindenhol rengeteg turista, filmes hősöknek beöltözött figurák, akikkel pár dollárért készíthetsz közös képet, mindenféle buszos túrákat áruló emberek, és az út mentén végig egymást túl licitáló szuvenír boltokban vehetjük meg a különböző mintás szitanyomású pólókat, hűtőmágneseket, baseball sapkákat. Első utunkon a csillagokon járva egyik bár mellett elhaladva, magyar beszédhang ütötte meg a fülünket, a hölgy is meglepődött, amikor ráköszöntünk, de azért hangosan visszaköszönt.

Elsétáltunk így az egyik kereszteződésig, ahol már vége volt a nagy nyüzsinek és turista csalogatóknak, majd vissza vacsorázni a színház melletti Hard Rock Caféba. Hatalmas étterem, szélén bőrüléses 6 fős boxokkal, középen 4 fős asztalokkal, elől színpad – ahol most nem volt épp fellépő, csak vacsorázó emberek – falakon bekeretezett relikviák a sztároktól, hangulatos zene szól, és a körbe kirakott TV-ken a videoklippet lehet követni. A pincér – mint a legtöbb helyen – megkérdezte, hogy honnan jövünk, voltunk-e már Hard Rockban, majd közöltük vele kioktatóan, hogy Budapesten is van. Viszont ez az étterem klasszisokkal szebb és nagyobb az otthoninál. Megvacsoráztunk, majd visszasétáltunk a hotelbe.

Azt megemlíteném a csillogás mellé, hogy a képeken nem látszik a tömény húgyszag ami végig kíséri a Hollywood Boulevardot, illetve sok hajléktalan fetreng a buszmegállóban, bezárt boltok tövében, megérkezésünkkor a hotel lépcsőjén bandáztak konkrétan az elég rossz higiéniai állapotban lévő nők és férfiak. Látszik, hogy a tekintetük se teljesen tiszta a különböző tudatmódosítóktól, és jövet menet vicces cigi füst is megcsapja az egyszeri turistát. Ezek általában nincsenek rajta a fotókon meg a brossúrákon, hiszen eléggé rontja az összképet.

Seal of approval – 8. nap

Reggel elindultunk San Franciscoból közepes hétfő reggeli forgalomban. Mai cél: eljutni Pismo Beachre. 440km-es táv az 1-es úton, a Csendes-óceán partján.

San Franciscoból kifele haladva elmentünk a város legrégebbi épületéhez, Mission Dolores Misszióhoz. Kalifornia állám 21 missziója közül a hatodik, melyet 1776-ban alapítottak. Komplett kerület épült köré. Korai fecskék voltunk, zárva volt. Rajtunk kívül már voltak ott túristák, akik drónnal kamerázták az épületet, hangja olyan volt mint az elektromos fűkaszának.

Városból kifele a Szilícium-völgy felé, első állomás itt távolsági sorrendben Palo Alto külvárosában a Hacker Way 1-ben («Hekker Út 1.») lévő Facebook főhadiszállás volt. A táblán még a Pride-os Like volt, szívárvány háttérrel. Alapból az fehér.
Tovább haladva Palo Alto kertvárosában megkerestük Steve Jobs egykori házát, ahol még halála előtt élt a családjával. A ház előtt almafákon nőtt a gyümölcs, hátul pedig kert rendezés folyt. Nagy egy szintes tégla épület.
Következő A Garázs, ahonnan elindult az Apple Computer Inc.. Itt ki volt téve egy tábla, hogy csak a járdáról lehet fotózni, beljebb nem lehet menni. Itt már rég mások laknak. Anno itt nőtt fel Steve Jobs a nevelő szüleivel.
Cupertino egy szomszédos város, itt van az Apple Inc. főhadiszállása. Leparkoltunk az Infinite Loop 1 mellett («Végtelen Kör 1.»), majd fotózkodtunk a táblával, bejárattal, illetve ha fél hónappal előbb jövünk, még a szuvenír boltba is be tudtunk volna menni, de mostanra bezárták renoválás miatt. Pech.


Utolsó megállónk az 1-es útra térés előtt, a Wichester ház volt, amit az azonos néven született fegyver feltaláló felesége építtetett a halála után. Ide megint nem mentünk be, csak az ajándék boltba, és a mosdót csekkoltuk.

Következő állomásunk az 1-es úton Monterey városa volt, ahol kellemes ebédet fogyasztottunk el a kikötő partján. Fehér homokos tengerpart húzódott a túloldalon, itt lesétáltunk a vízhez, ahol a csendes óceán habjai nyaltosták a lábamat, míg mások a hasukat süttették a felhőtlen napsütésben.

1-esen tovább haladtunk a kacskaringós tengerparti úton, tiszta időnk volt, így végtelen kilátás nyúlt az óceánra is. Menet közben megálltunk az egyik kis kilátó pontnál, ami a Bixby völgyhídra nézett, ez az úton a legtöbbet fotózott híd, és az egyik leghosszabb egy boltíves beton híd.

Ez után következett a nap legváratlanabb és egyben legjobb élménye, a fóka les kiálló. Elefánt fókákat lehetett megfigyelni a tábla szerint. A parkolóban azonban mókusok üdvözölték a megálló turistákat nagy meglepetésünkre. Először a fa korlát mögötti zöld részen tűntek fel, majd egyszer csak ott voltak mindenhol. A lábunk alatt, a kocsi mellett, a kis közbenső sziklán. Volt aki meg is tudta simogatni az egyiket más társaságból, annyira hozzá szoktak az emberhez. Parkolóból tovább menve a korlát mentén voltak azonban alattunk 10 méterrel a parton az elefánt fókák. Voltak amik feküdtek sorban és aludtak, voltak olyanok amik nagy hangon kihívták a másik fókát párbajra, amikor is mellkasukkal egymásnak feszülve még nagyobb hangon próbálták a másikat eltolni. Közben másik fókák gurgulázó csatorna hangot hallatva szurkoltak feltehetőleg, vagy nem. Hatalmas élmény volt ilyen kis távolságból látni vadon élő tengeri állatokat.

Naplemente előtt fél órával értünk Pismo Beachre, ahol a napi szállásunk volt. Itt gyorsan lepakoltunk, majd siettünk a partra, a mólóra, hogy megörökíthessük az eseményt. Mire odaértünk, a nap már lebukott a környező hegyek mögött, viszont így is gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a fátyol felhőket megfestette sárgálló fénye, ami még visszaverődött az óceán vizéről. A lemenő nap fényében még szörfösök próbálták meglovagolni a habokat több-kevesebb sikerrel.

Holnap elérünk Los Angelesbe, viszont addig is megannyi kaland vár ránk a part mentén!

“Are you speaking Hungarian?” – 7. nap

08:00 (PDT) – San Francisco, mai első program 10 órakor kezdődik a kikötőben, ahonnan Alcatraz szigetére indul a hajó. Előtte reggeli. A hotelhez közel találtunk egy kis kávézót, ahol szendvicseket, gyümölcslevet lehet pultnál kérni helyben fogyasztásra vagy elvitelre. Vannak sajtos sonkás tojásos szendvicsek croissanban meg bagelben, utóbbit választottam. A tojás rántotta formájában jön, egész finom volt ez a kompozíció a bagellel.

Indulnak a pridera
Indulnak a pridera

Mivel ma van a pride napja a városban, ezért a főutca teljesen le volt már zárva reggeltől, buszok is másfele közlekednek, kitáblázva nem voltak a változások, viszont a közlekedési társoság emberei ott álltak minden megállóban és sarkon, segítve az utasokat. Így nagyobb kerülővel, kisebb dugóban, de eljutottunk a kikötőkhöz, ahol tegnap este is voltunk. Menet közben már láttuk a gyülekező felvonulókat, konvojokat.

Fél 10-re – pont időben – odaértünk az Alcatrazba menő hajókhoz, és el is kezdődött a jegy ellenőrzés, kifele megvehető fotókészítés – ha akarod ha nem -, és a marha karámban a várakozás, hogy 10-kor felszállhassunk az ember kompra. Sokan voltak. Az út kb 10 perc, kezdett jobb idő is lenni, de alapból San Franciscoban nincs nagy nyár. Kiszálltunk az egykori börtön komplexumnál, ami ma már a nemzeti parkőrség felügyelete és üzemeltetése alatt működik. Egy fiatal latin-amerikai parkőr hölgy énekelve köszöntötte az érkezőket, majd énekelve mondta el a szabályokat és tudnivalókat a szigetre vonatkozóan. Kellemes élmény volt.

A sziget elejében a börtönőrök és családjaik lakó részeinek romjai találhatók, ahol most a börtön történelméről van kiállítás. Feljebb menve a szerpentinen jutunk el a fő börtön épülethez, itt több nyelvű hangos túravezetés közül választhatunk, teljesen ingyenes. Ezért aztán mindenki ugyan arra fog kóvályogni – amerre a fülhallgató viszi. Elmesél lázadásokat, szökési kísérleteket miközben körbevezet a cella blokkokon, kiszolgáló létesítményeken. Érdemes volt megnézni, meghallgatni. (Magyar hangos túravezetés nincs sajnos.)

Lejjebb még ipari épületek felé is el lehet sétálni, amit a sirályok uralnak. Az egész sziget kedvenc költőhelye a sirályoknak.
A kikötőből bármikor visszamehetünk a nem túl ritkán közlekedő hajójáratokkal. Két és fél-3 órát eltartott a hajóúttal a túra.

Lombard Street
Lombard Street

Szárazföldre érve, megebédeltünk a Pier 39-nél, majd gyalogosan haladtunk tovább a Lombard street felé, ahol a cik-cakkos úton lehet autóval lemenni, és egész jó a kilátás a városra is. Mi itt gyalogosan mentünk felele, tele volt turistákkal természetesen. Menet közben fölfele megvettük már a jegyet a cable car-ra, ezek a drótkötélen közlekedő villamosok is meghatározó elemek a város meredek utcáinak látképében.

Ellenőrízd a tetődet! Elveszett drónját keresi a tulajdonos.
Ellenőrízd a tetődet!
Elveszett drónját keresi a tulajdonos.

Felszálltunk hátul, majd végállomásig meg se álltunk. Menet közben volt vezető csere is, éreztünk égő fékpofa szagot lefele a lejtőn, és gyönyörködtünk a város látképében. Visszaérve a főutcára már nagyba zajlott a pride felvonulás, kultúrált sorba haladtak a résztvevő társaságok ünnepeltek, táncoltak, ugyan úgy mellette a járdán is az emberek. Hazamentünk ledobni a kabátot mert meleg lett.
Délutáni program kis vásárlás és a Giants stadionhoz való elsétálás volt. Első utunk a helyi Apple templomba vezetett, ahol egy kedves molett lány volt a segítségünkre. Kérdezte honnan jöttünk, meddig maradunk, mit csinálunk, javasolt éttermeket is, és jó időtöltést kívánt. Mindenki megkérdezi ezekez, akikkel szóba elegyedünk egy kicsit is, és mindenki végtelen kedves és közvetlen. 99% ismeri is Magyarországot. 

Moscone West - Konferencia központ
Moscone West – Konferencia központ

Toltunk még selfiet a Moscone West előtt is, ahol alig egy hónapja rendezte meg az Apple az éves fejlesztői konferenciáját. Majd egyre többen jöttek szembe Giants mezben, nem rég fejeződött be egy játék. A stadion már zárva volt, de félig körbe jártuk azért. Ez egy másik part szakasz volt, innen az öböl másik részére nyílt kilátás.

Innen egy kézműves sörözőbe mentünk felfrissülni a 2nd streetre. A hely tele volt baseball rajongókkal, akik a játék után szintén betértek felfrissülni. Leültünk egy négyes asztalhoz, majd nem sokkal később egy idős néni jött oda, és a szék foglaltsága felől érdeklődött, mondtuk hogy persze szabad, kicsit odébb húzta és leült a kávéja mellé.
Beszélgettünk tovább, próbáltuk magunkba szívni a hely hangulatát, felfedezni a díszeket. A helyen sok a nyüzsgés és hangos zene szól, mi halljuk egymást beszélgetés közben. Egyszer csak megszólal mellettünk a néni: „Are you speaking hungarian?” «Magyarul beszéltek?».
Lefagytunk egy másodpercre, majd rávágtuk, hogy „Yes”.
Utána a néninek megeredt a nyelve, elmondta hogy Salzburgban született a második világháború alatt, 5 éves korában jöttek ki Amerikába, és az első dolog a Szabadság Szobor volt New Yorkban amit megpillantott a hajóról. Nehezen lehetett érteni erőtlen hangját a hangzavarban. Elmondta, hogy 5 éves koráig tanítgatták magyarul is, néha be is tűzött egy-egy magyar szót a mondataiba. Mesélte, hogy kint volt a prideon, milyen őrület az egész, aztán visszafele bejött ide egy kávéra, itt vannak ismerősei a pultban, amúgy a szomszédban lakik. Invitált minket, hogy másnap reggel menjünk le a piacra, ismerkedjünk meg a rokonaival, de visszautasítottuk a lehetőséget, a szoros napirendünk miatt.
Megmaradtak benne kulcs szavak is magyarul – amiket inkább nem írok le – de egész hosszú tőmondatokat el tudott mondani magyarul.
Minden jót kívántunk, majd tovább álltunk egy újabb különös élménnyel.

Este még lementünk a hotel melletti egyik helyre vacsorázni. Forgalmas de modern hely volt, persze bejáratnál rögtön kérték, az útlevelet, hogy igazoljuk elmúltunk már 18. Majd bent, csak a fal melletti pultnál volt hely, de leültünk. Rendeléskor rögtön hitelkártyát is oda kellett adni, hogy megnyissa nekünk a „csapot” a felszolgáló. Fura hitelkártyás szokások vannak erre felé, nagyjából mindenhez szükség van rá, ha nincs akkor minden sokkal körülményesebb, és tovább tart.